Az 1-6.-os osztályoknak havi 1*45 perces órát tartunk. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy az osztályból minden gyerek bekapcsolódjon egy közös programba, ami során játékmesterek segítségével, általunk beosztott csapatokban ismerkedhetnek meg társasjátékokkal. Az osztályok testre szabott, egész éves tematika szerint haladva, 6 fejlesztési terület köré csoportosítva játszhatnak a korosztályuknak megfelelő játékokkal. 

7.osztálytól a 4×90 perces programunkat javasoljuk, de 8.osztályig lehetőség van a 8×45 perces foglalkozásokra is. A 4×90 perces programról bővebb információ itt található. 

Minden hónapra különböző fejlesztési területek köré csoportosuló játékokat válogatunk össze. A társasjátékok kiválasztása hosszú folyamat, mely során rengeteg különböző opciót kipróbálunk és tesztelünk, amíg össze nem áll a végleges „játékkupac”, amit az órák során használunk. Az osztályok ebből a válogatásból tanulnak meg különböző játékokat a tanév során, testreszabott tematika szerint, a saját korosztályuknak megfelelően.

Meggyőződésünk, hogy a társasjátékozás segíti és támogatja a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődését.  A legcsodálatosabb benne, hogy mindez úgy történik, hogy elmélyülnek valamiben, ami szórakoztat és amivel élményeket gyűjtenek.

A társasjátékórákkal célunk volt egy olyan koncepciót kialakítani, ahol mindezt felhasználva osztályszinten is eredményeket érhetünk el, ahol az osztályközösség javát szolgáljuk, ahol a gyerekek a lehető legtöbb típusú játékkal megismerkedhetnek, hogy aztán ők jöhessenek rá erősségeikre, gyengeségeikre és arra, hogy melyik az általuk legkedveltebb terület.

Óriási boldogság nekünk azt látni, hogy munkánkkal értéket teremtünk és óráinkkal támogathatjuk a pedagógusok munkáját.

És ebben csak megerősít minket, amikor olyan gyerekek tudnak felszabadultan együtt játszani, akik addig szóba sem álltak egymással, amikor észleljük, hogy áprilisban már mennyivel jobban képesek koncentrálni a szabálymagyarázatra és a játékokra a gyerekek, mint októberben.

Akkor pedig igazán megdobban a szívünk, amikor azt látjuk, hogy alkalomról alkalomra egyere tudatosabban vigyáznak a játékainkra kicsik és nagyok egyaránt.

„Mindenki mindenkivel játszik. Itt elfogadják a gyerekek a véletlen csoportválasztást, ami jótékonyan hat a későbbi tanórai csoportmunkára is.” – írta egy kedves tanítónő az év végi értékelésnél arra a kérdésre, hogy mit szeret legjobban az óráinkban.

Pontosan ezek azok az okok, amik miatt ragaszkodunk a csapatok játékos kialakításához. Mindebben Ignác van segítségünkre, akit a gyerekek annyira csípnek, hogy amikor meglátnak minket, felkiáltanak, hogy “Jönnek az Ignácok!”, de törpehörcsögről is hallottunk már, akit a mi nyulunk után neveztek el.

A csapatok létszámát az adott havi társasjátékok határozzák meg. Míg a logikai játékokat legtöbb esetben max. 4-en lehet játszani, addig a kreativitást fejlesztő játékok általában többen élvezetesebbek. Játékmestereink így minden órát egy gyors fejszámolással kezdenek, hiszen az aznapi osztálylétszám miatt sem mindegy, hogy mennyi és milyen színű nyuszi kerül a zsákokba.

Biztosan sokan ismeritek a Dobble-t.
Nekünk nagyon hasznos segítség ez a játék az óráinkon, sok rövid, könnyen magyarázható társával együtt, mint pl. a Szédült Szafari vagy a Tutti Frutti.
Hiába vagyunk ugyanis minden órán 3-an játékmesterek, így sem tudunk egyszerre az összes csapatnak magyarázni.
Azért, hogy egy gyereknek se kelljen óra elején abban a pár percben sem unatkozni, amíg a többi csapatnak magyarázunk, előszeretettel használjuk ezeket a játékokat. (Amiket amúgy a gyerekek imádnak.)
Egyébként óra közben is elő szoktak kerülni, amikor egy csapat végez egy játékkal, visszahozzák azt a kupacba és észreveszik, hogy épp minden játékmester foglalt. Sőt, az utolsó megtanult játék után is nagyon hasznosak tudnak lenni, amikor már csak pár perc maradt az órából, de még olyan jó lenne játszani egyet. 

Társasjátékóráink 90%-ban egy hatalmas üvöltéssel érnek véget, és ezt mi intézzük így.
Aprócska részlet, de szerintünk annál fontosabb: ne csak eleje és közepe legyen az óráknak, hanem vége is, szükség van a visszacsatolásra, a gyerekeknek is és nekünk is.
Erre az egyik módszerünk, hogy a gyerekek, olyan hangosan, amennyire jól érezték magukat az órán, egyszerre bekiabálják annak a játéknak a nevét, ami a legjobban tetszett nekik. (Ha mi semmi értelmeset nem hallunk ki belőle, akkor jó eséllyel az összes játéknak sikere volt.)
Ilyenkor alkalmat adunk nekik arra, hogy áttekintsék, hogy milyen játékokkal játszhattak az elmúlt 45/90 percben, hogy kicsit kifújják a gőzt a hosszú koncentrálás és az esetleges konfliktushelyzetek után és hogy véleményt nyilvánítsanak felénk. Mi pedig ebből az üvöltésből töltődünk, hogy a következő osztály óráján is minden klappoljon.

Játszunk a játékokkal, elolvassuk a játékszabályokat, kipakoljuk, megtanítjuk, kérdezünk, kérdeznek, eleresztjük a kezüket és hátralépünk, jöhet a következő csapat egy másik játékkal, majd a harmadik előtt még visszanézünk az elsőhöz.
Ez a mi munkánk.
Ezen kívül persze cipeljük a játékokat, bújjuk a táblázatokat, szabálymodósításokat memorizálunk, megnyitjuk és lezárjuk az órát, rövid játékokat tanítunk frontálisan, nyulakat számolunk, beosztjuk a csapatokat, néha kicsit fegyelmezünk, elveszett alkatrészeket keresünk (szerencsére nem túl gyakran).
Büszkén mondhatjuk, hogy az elmúlt években egy remek csapat lettünk, a ’24-25-ös évadra pedig Blanka, Fanni, Gábor, Kata, Mariann és Janka mellé csatlakozott Andris és Bence is. Itt olvashattok többet rólunk, és hogy mit szeretünk a legjobban a társasjátékórákban.